Első sportélményemet Laci nagybátyámnak köszönhetem, aki 7 éves koromban kivitt az Üllői úti Fradi pályára. Még akkor fából épített lelátók voltak és a leggorombább kifejezések ilyesmik voltak: Pfúj bíró! ; Szemüveget a bírónak!

A meccsre egyáltalán nem emlékszem, de arra igen, hogy nagyon tetszett, ahogy szaladgáltak a pályán a focisták, időnként elestek, majd gyorsan felkeltek. Annak örültem a legjobban, amikor jó nagyot rúgtak a labdába. A játék lényegét Laci bátyám elmagyarázta, hogy a kapuba kell berúgni a labdát és az a gól. No én nagyon örültem, bármelyik kapuba és akármelyik csapat is rúgta a gólt.

Később, jobban megismertem a focit és iskolás koromban sokat fociztam is, persze grundon csak játékból, sohasem fordult meg a fejemben, hogy én is labdarúgó legyek.

1948. a Londoni Olimpia éve volt. Már akkor olvasni tudván, az újságot bújtam, hogyan szerepelnek a magyarok az olimpián. A rádiót hallgattuk és Szepesi György közvetítéseit élvezve örültünk a jó eredményeknek.

1952-ben A Helsinki olimpián 16 aranyérmet szerzett a magyar olimpiai csapat. Ez aztán tovább erősítette a sport iránti érdeklődésemet.

Megépült a Népstadion - a mai Puskás Ferenc Stadion - ahol igen sok sporteseményen jelen voltam. Még azon szerencsések közé tartozom, akik a névadó legendás labdarúgót nem egyszer ott láthattam játszani.

1953. november 25. Ezen a napon volt Az Évszázad Mérkőzése, amikor a magyar labdarúgó válogatott, az otthonában 90 éve veretlen angol válogatottal mérkőzött. Már nyolcadik osztályos voltam. Délutánosok voltunk, akkor még két műszakos volt a tanítás. Tanóra helyett bekapcsolták az iskolarádiót és hallgattuk a közvetítést a meccsről. Azt soha míg élek nem felejtem el, az első percben Hidegkúti Nándor gólt lőtt. Szepesi György láttatta velünk azt a nagy mérkőzést. Akkoriban Budapesten, a forgalmasabb helyeken hangszórókon át hallgathatták a járókelők a fontosabb mérkőzések közvetítéseit.

1954. Futball világbajnokság Svájcban! Az akkori magyar válogatott, ma Aranycsapatként emlegetjük, végig győzelmesen menetelt a döntőig, ám ott máig vitatott körülmények között vereséget szenvedett és be kellett érnie a második hellyel. Gyermekként, bizony sírva fakadtam.... Akkor nem hittem volna, hogy felnőttként megérem majd, hogy a magyar csapat évtizedekig még a VB-re sem jut ki, nem hogy olyan szép eredményt érjen el.

Persze számomra nem csak a futball létezett. A Népstadionban számos nemzetközi atlétikai viadalt láttam. A magyar atlétika jeles versenyzőit, Iharos Sándort, Csermák Józsefet, Zsivótzky Gyulát és még másokat csodálhattam a helyszínen.

A szomszédos Millenáris kerékpár pályán igen sok versenyt láttam, hiszen a kerékpározást igen komolyan műveltem, még egyetemista koromban is.

Külön fejezetet érdemel a magyar motorsport is. Budapesten a 40-es, 50-es években több helyszínen is rendeztek gyorsasági versenyeket. A Városligetben, a Várban és a Hármashatárhegyen. Mindenhová elmentem versenyt nézni, az akkori legendás versenyzőket, Szűcsöt, Puhonyt, Szabó Lászlót és Andort, Thomát és sorolhatnám a neveket. Tihanyban is láttam motorversenyt. Természetesen a Népligeti Vasas pályára salakmotorversenyekre is eljártam.

Bekövetkezett az, amire még a 60-as években sem gondoltam. A futballpályák lelátóinak a közönsége, nem utolsó sorban viselkedése nagyon megváltozott. Nem sport szerető emberhez, hanem egyáltalán emberhez méltatlanná vált. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy a Mezei György nevével fémjelzett magyar válogatott óta nem ért el sikereket a magyar nemzeti 11. A magyar NB I mérkőzései nem vonzottak, a közönség miatt pedig hátat fordítottam a futballpályáknak. Még a TV-t sem kapcsolom be, ha magyar bajnoki mérkőzést közvetítenek.

Hála a sport televízióknak, azért remek mérkőzéseket látok, igaz importból, az olasz, angol, spanyol, német, portugál bajnokságok meccseit, nemzetközi kupamérkőzéseket.

Sajnos az olimpiákra, de általában a sport területére betört az üzleti szellem. Amennyi áldást jelent a televízió térhódítása, annyi veszélyt is jelent. Aggódva hallom a híreket, hogy egykori magyar szempontból eredményes sportágak versenyeinek megrendezése veszélybe kerülhetnek az olimpiákon - így pl.: a vívás - mert nem elég látványos.

Félek, hogy én már hátralévő életemben olyan magyar futball sikereket nem élhetek meg, mint korábban. Azért mégis csak jobb nekem, mint a mostani fiataloknak, mert nekem még megadatott.

Tiszta szívemből kívánom, hogy egyszer feltámadjon halottaiból a magyar futball.